A falfestés leggyakoribb alapfelülete, a vakolat! 

A vakolatok habarcsanyagú bevonatok falak, födémek, pillérek felületén, melyek hő szigetelő, hézagtakaró szerepükön túl, többek között a felületek egyenlőtlenségeit is eltüntetik, így esztétikai szerepet is betöltenek. Az épületek külső burkolatai, szerkezetei és díszítő elemei idővel meglazulhatnak. Ennek oka lehet, akár csőtörés, beázás, leázás, anyagminőségi probléma, vagy akár csak a múló idő is. 

Ezen hibák rendkívül veszélyes helyzeteket idézhetnek elő és ezek elhárítása életet is menthet. Az épületek “ruhája” a vakolat, amelynek állapota nemcsak esztétikailag, de szerkezeti szilárdságát illetően is fontos. A két szempont azonban szoros kapcsolatban van egymással. Ha a vakolat repedezett, netán málló foltokkal tarkított, az épület viseltesnek látszik, és ez műszaki szempontból is károkat okozhat a falazatokban. A vakolatnak igen szélsőséges körülményeket kell évtizedeken keresztül elviselnie, ezért érthető, hogy állaga közben fokozatosan erodálódik. A csapadék, erős napsütés, fagy pedig egyre több kárt tesz a vakolatokban. Ami ma csak egy kis repedés, az lehet, hogy néhány hónap múlva már kiszélesedhet, és akár el is válhat a falazattól. Ezt leginkább a nagy hőmérsékletingadozások, és a vakolatba szivárgó nedvesség okozza. Az ilyen felületi hibákat természetesen mielőbb ki kell javítani, különben a romlás gyorsan nagyobb méreteket ölthet és akár a falazatban is jelentős károkat, okozhat.

A nedvesedés folyamata a következő:

A kapilláris csövecskéken áramló víz, a talajból oldott ásványi sókat hoz magával, amit gyűjtőnéven salétrom sónak nevezünk. A vakolat szélére jutott víz elkezd párologni és a sókat maga mögött, hagyja. A só, ha kiszárad, megnöveli a térfogatát és feszíti az őt, körülvevő közeget. A vakolat, a festék tapadását megbontja, így azok mállani, peregni kezdenek.

A szigetelés után, bármilyen jól legyen az megoldva, a falban visszamaradnak a kiszáradt ásványi sók. A vakolat kicserélése folyamán a technológiából származó víz ismét bejut a falba és feloldja a korábban már kiszáradt sókat. Az oldott só, a vízzel együtt megindul a párolgási zóna felé, ami a vakolat széle, felszíne. Ott a víz eltávozik a só pedig a felszínen marad, kellemetlen csúnya foltot hagyva maga után. A tulajdonos joggal mondhatja, hogy az áldozat hiába való volt.

A falak javításakor az összes laza rész teljesen tégláig eltávolítandó. Lekefélés, benedvesítés után következhet a javítóvakolat felfröcskölése, amely páraáteresztő tulajdonságú, vízszigetelő és szálerősítésű habarcs.  A javítóhabarcsba mindig tapadásjavítót is kell keverni. Ezt az alapot legalább 1,5 cm vastagságban ajánlott a falra hordani. Az anyagot a normális vakolóhabarcshoz hasonlóan kell a falra csapni, majd lehúzni, és simára dolgozni. Kiszáradása után következhet a felület színezése, lehetőleg vízlepergető homlokzati festéket használva. Ilyen esetekben célszerű az egész lábazatot teljes felületén átfesteni, hogy a felület foltmentes legyen.